Valószínűleg már sok mindent tudsz.
Tudod, mit kellene enned. Tudod, mit kellene másképp csinálnod. Tudod, hogy „jobban kellene figyelni magadra”.
Mégis van valami, ami megakaszt. Ami nem engedi, hogy jól csináld. És feladod végül.
Ez nem lustaság, nem akaratgyengeség, és főleg nem az információ hiánya.
Hanem az, hogy változtatni nehéz akkor, amikor közben élned is kell.
Sokan úgy érkeznek coachingba, hogy kívülről működnek. Dolgoznak, helytállnak, ellátják a feladataikat.
Belül viszont ott van az állandó feszültség, bizonytalanság vagy kimerültség érzése.
Talán:
túl sokat vársz el magadtól,
túl sokáig tartod magad össze,
vagy már nem is emlékszel, mikor voltál utoljára valóban jól.
A coaching ezekben a helyzetekben nem megoldásokat gyárt, hanem teret ad a megértésnek. Annak, hogy ránézz arra, mi történik benned – ítélkezés nélkül.
Mitől más ez, mint egy „beszélgetés”?
A coaching nem tanácsadás, és nem pszichoterápia.
Nem mondom meg, mit csinálj – de segítek meglátni a saját válaszaidat.
A közös munka során:
-
lassítunk, amikor minden túl gyors,
-
tisztázunk, amikor minden túl zavaros,
-
és megtaláljuk azokat a lépéseket, amelyek neked reálisak – nem ideálisak.
Itt nem kell „késznek” lenned.
Elég, ha őszinte vagy azzal kapcsolatban, hol tartasz most.
Kinek szól ez a coaching?
Azoknak, akik érzik, hogy:
-
már nem a tudás hiányzik,
-
nem még egy szabály vagy elv,
-
hanem egy biztonságos folyamat, amiben gondolkodni lehet.
Ha szeretnél változtatni, de nem újra és újra belefeszülni – ez a munka neked szólhat.
Mi történik a coaching során?
A beszélgetések fókuszát mindig az határozza meg, mi a legaktuálisabb nálad. Például:
-
életmódváltás körüli elakadás,
-
étellel, testeddel való kapcsolat,
-
krónikus állapot melletti mindennapi megküzdés,
-
túlterheltség, kiégés közeli állapot,
-
vagy egyszerűen az érzés, hogy „nem ott vagyok, ahol szeretnék”.
A cél nem az, hogy jobb verzióvá válj hanem, hogy jobban működj a saját életedben.
